Oldalak

2010. október 28., csütörtök

57. Már csak egy nap...



(Anna szemszöge)
Szerdán úgy döntünk megpróbálunk összeszedni egy kis színt magunkra, mondanom se kell nem tőlem származik az ötlet, taxival elvitetjük magunkat a tengerpartra, Santa Monicára, na amit ott művelünk… úgy lubickolunk, mint aki először jár a nagy víz partján. Késő délutánig maradunk, akkor is csak azért indulunk haza, mert Rob megkért, hogy mi is menjünk a családjával vacsorázni. Otthon gyors zuhany után mindketten kis mini-ruhákba öltözünk, hála annak, hogy az egész napot a szabadban töltöttük, tényleg megpirultunk kicsit, igaz Gina az olasz géneknek köszönhetően holnapra valószínűleg bebarnul. Engem kicsit aggaszt a dolog, mert elfelejtkeztem róla, hogy a premieres ruhámnak nincs háta, viszont most elég feltűnően fehérlik a bikinifelső pántja, úgyhogy a szalonban erre kell kérnem valamit, csak van valami megoldás.
Még a hajamat csatolom fel, amikor a nappaliból meghallom a hangokat, így igyekszem kifelé.  Gina már bemutatta magát a családnak, lévén ő engedte be őket, mert Rob a fürdőben van, Kris pedig még nem ért ide.  Richard-ot, Claire-t, Vicky-t, Lizzy-t és Andy-t régi ismerősként üdvözölöm, és gyorsan összeismerkedek a velük jött családtagokkal is. Richard testvére Harry, a felesége Susan, a fiúk Mark és a lányuk Cloé igazán kedvesnek tűnnek. Ez utóbbi kb. egyidős Ginával, így rögtön találnak maguknak közös témát. Mindenkit itallal kínálok, és amíg Őurasága elkészül leülünk beszélgetni. Claire tudni akarja mióta vagyunk itt, és hogy viselkedik Rob. Halkan, mikor egy pillanatra hallótávolságon kívül kerülünk megkérdezi, hogy minden oké-e vele, de szerencsére megnyugtathatom, hogy azon kívül, hogy rengeteget dolgozik szerintem igen, jól van. Pár perc múlva szerencsére előkerül és nagy örömmel üdvözöl mindenkit. Kris is hamarosan megérkezik, így mindannyian lemegyünk a különterembe, amit Rob kért vacsorára. Az este kellemesen telik, mintha csak a saját családomat látnám, mindenki egyszerre és nagy hangon beszél, és röpködnek a poénok. Én igyekszem csendes szemlélőként részt venni, de valaki mindig bevon a társalgásba, ugyanúgy bánnak velem, mint Kris-szel, Rob-hoz tartozónak tekintenek. Vicky ül az egyik oldalamon, a másikon természetesen Rob, előbbi megemlíti, hogy pár napja együtt ebédelt Sarah-val, szerinte fizikailag jól van, de sokszor célzott arra, hogy nem érzi jól magát Londonban, túlságosan emlékezteti a veszteségre. Ezt igyekszem az eszembe vésni, persze lelkiismeret furdalásom támad, mert azt hiszem kicsit elhanyagoltam a barátnőmet, már több mint egy hete nem is hívtam, ami nálunk elég szokatlan. Erről persze eszembe jut, hogy anyával is vasárnap beszéltem utoljára, csakúgy, mint Inez nagyiékkal.
Úgyhogy miután elbúcsúzunk a folyosón, mert Rob nekik is itt foglalt szobát, csak másik emeletre kerültek, gyorsan felcsörgöm legalább Keszthelyt. Itt LA-ben majdnem 11 van, szóval otthon anya már vígan dolgozik. Örül a hangunknak Gina persze hozza a formáját mindent el akar mesélni egy levegővel, Davide is elkéri a telefont, kicsit vele is beszélünk, és mindketten jó szórakozást kívánnak a következő naphoz. Jó félóráig csevegünk, utána meg úgy döntök, hogy megpróbálkozom Sarah-val is. Gina már álmosnak tűnik, ezért hagyom lepihenni, Rob és Kristen is elvonult a szobájukba, így úgy döntök inkább lemegyek a földszintre, nem zavarok senkit a beszélgetésemmel.
Sarah gyorsan felveszi a készüléket, és örül nekem, jó darabig mentegetőzök, és amikor azt mondja, hogy megérti, mert sok új embert ismertem meg mostanában, és biztos sok dolgom van még jobban elszégyellem magam. A hangja tényleg kicsit letörtnek tűnik, de hiába faggatom, nem árul el semmit. Persze kérdezősködik, hogy mi újság mostanában Kellan-nal, jobb hijján megígérem neki, hogy a legközelebbi személyes találkozónk alkalmával kivesézzük ezt a témát. (Mivel az majd úgy két hét múlva esedékes, amikor hazaviszem Ginát, gondolom addigra úgyis történik valami.)
Már majdnem éjfél van, amikor elindulok vissza a lakosztályba, és a liftnél ismerősbe botlok. Luca igyekezik vissza a szobájába, ezen meg is lepődök, mert azt mondta, csak rövid ideig marad itt.
- Luca, come su di te, tu vivi ancora qui?
- Si, solo. Mi muovo domani.
Jó tíz percig elbeszélgettünk a lift előtt, elmeséli, hogy az első ház mégse jött össze, de talált egy másikat, ami Ash-nek is tetszik, majd megmutatja. Bútorozott, ma igyekezett beszerezni még mindent amire szüksége lehet, úgyhogy holnap kijelentkezik a hotelből, majd beszélünk, és valamikor szeretné, ha Ginával mi is megnéznénk. Elárulja, hogy ő nem jön a premierre, megbeszélték Ash-sel, hogy jobb lesz így, meg ott a költözés...
Halkan osonok be a szobánkba, úgy sejtem már mindenki alszik, drága húgocskám persze megint keresztben fekszik az ágyban. Ez az ittlétének az egyetlen negatívuma, mivel amikor Rob lefoglalta a lakosztályt még úgy gondolta szükségem lesz a duplaágyra, most együtt kell aludnunk, ami lévén, hogy ő folyton mocorog, nem a legkellemesebb, az meg persze nem tűnt jó megoldásnak, hogy elcseréljük egy másikra, mert elég feltűnő lenne, elvégre a külvilág felé azt mutatjuk, hogy Rob-bal alszom.
A duplaágyról persze beugrik az első nap amikor megérkeztünk, hogy akkor mennyire örültem ennek, és hogy egy rövid időre ugyan, de ki is lett használva minden előnye. Ezt a gondolatmenetet követve, azonnal eszembe jutott Kellan. Másfél hete nem beszéltünk, Jay és Ash ugyan említette, hogy Montreálba forgat és, hogy vasárnap együtt voltak valami díjátadón, gondolom elfoglalt. Ő nem hívott, én meg naná, hogy nem. Furcsa mód ez most kicsit rosszul esik, pedig csak magamnak köszönhetem, hiszen én kértem, sőt követeltem tőle, hogy adjon nekem időt. Igaz, holnap a premieren és utána a partyn úgyis találkozunk.
És ha őszinte akarok lenni, ennek bizony örülök...

(Rob szemszöge)
 Reggel egyszerre kelünk Kris-szel, a nappaliban megtaláljuk a kocsikulcsát az asztalon, a lányok ajtaja zárva, szóval visszataláltak. Ma minden rendben megy, igaz nagyrészt csak olyan jeleneteket veszünk fel, amiben egyedül vagyok az állatokkal, Kris délután küld egy sms-t, hogy megtalálta a tökéletes ajándékot, és este kicsit később jön, mert Jules elrángatta valahova. Anyáék rendben megérkeznek, közülük Lizzy üzen, hogy a szállodában vannak, és akkor este jönnek a szobánkba. A hotelbe visszaérve csak Ginát találom a nappaliban, mondja, hogy a nővére még a fürdőben van, úgyhogy én is elugrok zuhanyozni. Sietek, legalábbis úgy érzem, de amikor nekiállok öltözni, már hallom a hangzavart, úgyhogy sietve kapom magamra a ruháimat és üdvözlöm a  családomat. Körben ücsörögnek, mindenki kezében pohár, drága jó anyám Annával társalog éppen valami nagyon titkosat, de amikor belépek felpattan és úgy ölelget, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Persze jönnek a szokásos beszólások, hogy errefelé minden jött-mentnek luxus körélmények járnak. Kris érkezése után apa és Harry bácsi azon poénkodik, hogy mekkora szerencsém van, hogy két ilyen gyönyörű nő is hozzám tartozik, meg azért vigyázzak, mert az nem éppen egészséges, hogy a három nővel osztom meg a lakosztályom. Persze biztosítom őket, hogy azért mindenki tudja, hogy ki itt az úr, de utána menekülőre fogom, mert a lányok gonosz pillantásokat vetnek felém. 
A hangulat a vacsora közben csak fokozódik, szerencsére az unokahúgom és Gina találnak közös témát, Annát egyáltalán nem féltem, ő minden helyzetben feltalálja magát, Kris meg már ismeri a bandát. Anya próbál túletetni, és folyton leszúr, ha iszok még egy pohárral azért, ha kimegyek rágyújtani azért. Ez utóbbi alatt persze Kris is velem tart, és magammal csalogatom Lizzy-t is elmeséljük neki Anna meglepetés buliját, ahogy sejtettem ő is jönni akar, megígéri, hogy szól a többieknek is. A szülőkkel viszont nem tudjuk mit kezdjünk, de kedvesem elárulja, hogy Jules úgyis meg akarta hívni őket vacsorázni, szóval nem fognak unatkozni. Gyorsan egyeztetjük, hogy másnapra rendeltem nekik is kocsit, és egyszerre indulnak majd Annáékkal, így remélem könnyebben be tud jutni, mert biztos vagyok benne, hogy a fotósok megtalálják maguknak, és az se hátrány, ha látják, hogy a család mennyire mellette áll. Én mondjuk magamtól nem gondoltam volna erre, Steph hívta fel rá a figyelmemet. 
Vacsora után, mivel a család a repüléstől és az időeltolódástól elég fáradt különválunk, mindenki megy a saját szobájába. Mi még elszívjuk az utolsó ciginket, Kris szigorúan  takarásban, bár az elmúlt két napban nem láttunk fotósokat, de jobb elővigyázatosnak lenni. Utána a szobánkba indulunk, Anna és Gina telefonálnak valakivel, talán a szüleikkel, mert vegyesen magyar és olasz szavakat hallunk. 
Amint bebújunk az ágyba húznám magamhoz, de Kris elhúzódik. Döbbenten nézek rá, mi baja van?
- Egy pillanat - mosolyog rám - anyával találtunk egy nagyon szép nyakláncot Tiffany-nál, én meg megveszem hozzá a karkötőt, ha neked is tetszik. Ash azt mondta csinál kis cetliket Luca címével, és holnap indulás előtt kéne szólni mindenkinek, aki már tud a dologról, és ismeri Annát. 
- Jó, biztosan szép, ha te választottad - próbálok megint közelebb kerülni hozzá, és már húzom le a pólóját - és mikor vesszük meg?
- Nekem 4-re kell odaérnem, neked? - kérdez vissza.
- Nekem 1/2 5-re, úgyhogy találkozunk ott, és onnan együtt...
- Jó, de nem lesz feltűnő - néz rám, de aztán megegyezünk, hogy majd hangoztatjuk kicsit, hogy a barátnőmnek lesz az ajándék. Miután minden lényegest megbeszéltünk végre hozzám bújik, és onnantól nemigen esik több szó közöttünk, helyette inkább a tettek beszélnek.  

(Kellan szemszöge)
A Much díjátadója után reggel visszautazok Montreálba, hétfőn, kedden újra forgatok, és mivel akad egy kis technikai probléma még szerdán is maradnom kell, igaz csak délelőtt. Délután megint irány a repülőtér, és Los Angeles. Már előre örülök a holnapi napnak.  Az eleve feldobja az embert, ha premierje van, az Eclipse-t meg különben is nagy hírverés kíséri. Persze a jókedvemben azért az is közrejátszik, hogy tudom, hogy Anna is ott lesz. Jófiú voltam, nem zaklattam, remélem ezt értékeli és végre elfelejti a botlásomat.
Annyiszor foglalja el a gondolataimat, többször is kézbe veszem a telefonom, hogy felhívjam, de aztán mindig újra lerakom. Ennyit igazán ki kell bírnom, de csütörtökön valahogy sarokba fogom szorítani, és ha máshogy nem megy ágyba rángatom, és ott győzöm meg, hogy nekünk kettőnknek igenis van közös jövőnk. Mondjuk az ágyba rángatásra inkább nem kéne koncentrálnom, mert a végén még megfázom a folytonos hideg vízben zuhanyzástól.
Otthol elég későn kerülök ágyba, persze csak miután Kola kitombolja magát a feletti örömében, hogy végre hazajöttem. Reggel az óra ébreszt, kapásból le is nyomom, de aztán leesik, hogy nem véletlen állítottam be, ki kell mennem nagyapa elé a reptérre. Egy gyors zuhany után kocsiba vágom magam, és elmegyek elé. Persze nem egyedül a saját kis paparazzim megint követ, de már nemigen tud érdekelni, megszoktam. Nagyapa jókedvű, mint mindig, amikor meglátja a kocsimat, ami az ő számára újdonságnak számít kikuncsorogja, hogy had vezessen ő. Naná, hogy hagyom. Egy a lakásomhoz közeli hotelbe viszem, ide érkezik meg anya is pár óra múlva, együtt megebédelünk, majd otthagyom őket, mert muszáj mennem. Úgy egyeztünk meg, hogy Brandon jön értük, és hármasban együtt jönnek a premierre.

(Anna szemszöge)
A premier napja kész őrület. Kristen korán lelépett, Rob azt mondja csak pihenni akar, mi Ginával szintén, bár nehezen bírunk megmaradni egy helyben. Én elvagyok a laptopommal, így sikerül elterelnem a figyelmemet, Gina meg zenét hallgatva ücsörög a teraszon, hol egyedül, hol a cigiző Robbal. Ebéd után megyünk Matty-hoz, ahol bemutatóra alkalmassá tesznek bennünket. Most a ruhámhoz igazodva a sminkem és a körmeim is bronzosak lesznek, de csak miután beállítottak valami újfajta szolárium szerűségbe, és egyenletes mogyorószínűre változtatják a bőrszínemet, szerencsére ez sikeresen eltünteti a fehér sávot a hátamról, de mégse tűnik természetellenesnek. El vagyok ájulva a végeredménytől, rettenetesen tetszik. A hajam most egy laza kontyba lett feltűzve, szemben Ginával, akinek a hátközépig érő barna lobboncát egyenesre vasalták. Magam is eltátom a számat, amikor kész sminkkel és frizurával elém penderül, idősebbnek néz ki és gyönyörű.
Ezt nem csak én látom így, a szobánkba visszaérve Rob is bókol mindkettőnknek, majd mindenféle plusz testőrökről kezd beszélni, akit mellénk kell kérnie a srácok távoltartására. Mégegyszer gyorsan végig vesszük az este „forgatókönyvét” majd azt mondja neki indulnia kell, majd ott találkozunk.

(Rob szemszöge)
Reggel arra ébredek, hogy Kris puszit nyom az arcomra, és közli, hogy mennie kell, és akkor az ékszerboltban találkozunk. A lányokkal reggelizem, Anna most nem tűnik olyan izgatottnak, mint az MMA előtt, de Gina körül vibrál a levegő. A kérdésre, hogy ma mit terveztem közlöm amíg nem muszáj ki se teszem a lábam a szobámból, a családom szervezett magának programot, a nők gondolom vásárolnak és szépítkeznek, apa meg sejtésem szerint a bácsikámmal keres egy biliárdtermet, és játszanak. Alaposan beebédelek, ellentétben a csajokkal akik csak csipegetnek, én tudom mire számítok, és ma este nem lesz esélyünk hamburgerrel befejezni a napot az tuti, a party-kaja meg madaraknak való, nem felnőtt embereknek. Ebéd után a lányok távoznak, én is lezuhanyzom és megborotválkozom, mert Steph kinyír különben, erre ugyanolyan háklis mint Anna. Még leugrok a szüleimhez, csak Lizzy és Cloé nem ért haza a fodrásztól, Vicky is közli, hogy jön a holnapi buliba, és már ajándékot is vett neki, csakúgy mint anya. Elmesélem, hogy mi mivel tervezzük meglepni, mire csodálkozva néznek rám, de aztán elmesélem, hogy mennyibe is került az én motorom és a kiegészítők. Illetve, csak sejtem, hogy mennyibe. 
Miután visszamegyek a saját szobámba összeszedem amire szükségem lehet még ma, közben a lányok is megjönnek, hát majdnem dobok egy hátast amikor meglátom őket. Anna mintha barnább lenne, gondolom valami krém, különben lenyűgöző, a szemei nagyobbnak tűnnek, mit máskor, Gina pedig...
- Gyönyörűek lettek hölgyeim, - bókolok azonnal, mire megköszönik, és jön a kérés, hogy miért eddig nem voltak azok.
- A fenébe, erre nem gondoltam - nézek rájuk gondterhelten - mire mindkettő aggódva néz - Dean nem fog tudni megvédeni benneteket egyedül, kell szereznem gyorsan még pár testőrt. 
Egy pillanatig csodálkozva néznek, de aztán vigyorogni kezdenek.
- És még nem is láttad a ruhánkat - szólal meg Gina és elvonul a szobájába.
- Eszméletlenül néz ki - bámulok utána - komolyan mondom ragadni fognak rá, - Anna büszke mosollyal néz utána. 
- Akkor mindent megbeszéltünk, a földszinten találkoztok hatkor, Dean mindent tud, ha unod a kérdéseket jelezd és ő megszabadít a hiénáktól. Amint tudok megyek, jó.
- Rob, nagylány vagyok már, nyugi. Te csak mutogasd magad, és fogd vissza Steph-et, mert mégegy olyan akció, mint múltkor és tudod... 
- Nem megbeszéltem, semmi különszám, de akkor számíts rá, ha odaérek csók.
- Oké, egyet csak kibírok - vág fájdalmas képet, de a szeme huncutul csillog. - Apropó, ha nem leszel normálisan felöltözve ne kerülj a szemem elé, ezt a stylistoddal is közölheted.
Csak grimaszolok egyet, majd az órámra pillantva sietve távozom. 

Taxival az üzlethez megyek, alighogy belépek meglátom Kris-t, csak nagy önfegyelemmel tudom visszafogni magam, hogy ne érjek hozzá túl bizalmasan. Egy pulthoz vezet, kéri, hogy mutassák meg az ékszert, szép, nem értek hozzá, neki tetszett, úgyhogy oké. Halkan a füléhez hajolva megkérdem, hogy neki nem vehetnék esetleg valamit, de persze hárít. És sajnos tisztába vagyok vele, hogy nem csak azért, hogy ne legyen feltűnő, egyszerűen nem akar tőlem ajándékot elfogadni soha. Kérem, hogy szállítsák a szállodába, anyáék szobájába, megbeszéltem vele, hogy átveszi és majd Lizzy-ék elhozzák a buliba. Én mégse vihetem, Annának mit mondanék minek van egy ékszeres doboz a hónom alatt.
Együtt megyünk taxival a gyülekezőhelyre, Kris azonnal elrohan a sminkbe, nekem még van egy kis időm, rágyújtok, egyre többen jönnek, vannak akik már menetkészen sminkben, kiöltözve. Mindenki ölelgeti a másikat, érdeklődik mi történt vele... a szokásos. A forgatásokban azon kívül, hogy keresel egy csomó pénzt és csinálsz egy reményeid szerint jó filmet van még egy dolog ami egyszerre vonz és taszít is. Jó új emberekkel találkozni, de ugyanakkor folyton magadon érezni a vizslató tekinteteket, és tartani attól, hogy ezek az ismerősök mit mondanak majd rólad a sajtónak kicsit félelmetes és flusztráló.
Fényképezésre alkalmassá teszik az arcom, felöltözök, Anna elégedett lehet, egy Gucci öltönyt kaptam, bár a színétől kicsit tartok. Kris tipeg mellém, lenyűgözően néz ki, amit azonnal közlök is vele, legnagyobb sajnálatomra azt mondja, hogy jól nézzem meg, mert amint odaérünk a partyra ő ettől megszabadul. Igyekszem kihasználni a pillanatot, csendben beszélgetünk, amikor Ash szólít meg hangosan. A francba, majdnem elfelejtettem. Gyorsan körülnézek, nem látok olyat aki még ne tudhatná, mondjuk a falka tagjai közül nem volt ott mindenki az MMA-n de ők úgyis mindig mindent kidumálnak egymás között, úgyhogy közlöm velük, hogy tekintsék úgy, hogy meg vannak hívva. Ash még kiegészíti a mondatomat, mindenre gondolt, cím, időpont, diszkrét kísérők. Nagyszerű, remélem minden összejön. Figyelem Kellan arcát, elgondolkozva néz maga elé, csodálom, hogy nem kérdezett még ma semmit Annáról, remélem nem adta fel, bár nem úgy ismerem.

(Kellan szemszöge)
Miután otthagyom anyát és nagyapát a hotelben gyorsan hazaugrok zuhanyozni, borotválkozni, majd taxival a gyülekezőhelyre vitetem magam. Az öltönyöm már ott vár, de még bőven van időm, már jópáran vannak, ki felöltözve, ki félig készen. Szépen lassan érkeznek a többiek is, Rob szokás szerint cigizik, Nikki nyüzsög, Ash megy egyik csoporttól a másikig. Mindenki kicsit izgatottnak tűnik, talán csak a mellém települő Peter arcáról sugárzik nagy mosoly, Jay szokás szerint szinte utolsóként esik be, én is túljutok a szokásos procedúrán, az öltöny még tetszik is, csak a hajamtól kapok még mindig frászt, utálom amikor pont feketére kell festeni. A Summit előre kiírta, hogy ki-mikor-merre…, szóval még gondolkodnunk se kell, van mégegy eligazítás, aztán szépen lassan az elsők elindulnak. Rob és Kristen egymás mellett ülve sutyorog valamit,  Ash leül mellém majd egyszer csak felkapja a fejét a haveromra néz, és hangosan megszólal.
- Rob, mondtad már nekik? – kérdezi, majd miután válasz helyett csak értetlenül bámul rá, hozzáteszi - a bulit?
- A francba, nem - kap a fejéhez - Luca kicsinál, Gináról nem is beszélve – nem értem, hogy jön ide Anna húga és az olasz.  Feláll, alaposan körülnéz és hangosan megszólal.
- Hé srácok - már jópáran távoztak, úgyhogy csak mi a „keménymag” ahogy a lányok általában nevezik a bandát és a „farkasok” vagyunk a teremben - Annának, a barátnőmnek – fűzi hozzá nagy vigyorral - holnap van a szülinapja, próbálta eltitkolni, de kiderült, úgyhogy meglepetés bulit rendezünk neki. Nagyrészt már ismeritek, aki még nem, az ma úgyis megfogja, szóval örülnénk ha eljönnétek. A kis torná... a húga, Gina azt mondta, hogy nemigen van oda az ajándékokért, de a virágot és a csokit szereti, főleg a marcipánosat, de  ajándékot ne hozzatok. Fontos, hogy ő nem tud az egészről, szóval nehogy elszóljátok magatokat este, oké. A buli, Ash hol is lesz a buli?
- Itt van - kap elő az említett egy csomó apró papírt, és azonnal osztogatni kezdi, megnézem mi van rajta, egy ismeretlen cím, majd folytatja - a hátoldalán rajta van, hogy legkésőbb hétre gyertek, mert Rob és Anna fél nyolckor érkezik. De én úgyis ott leszek egész délután, szóval aki akar jöhet előbb is.
- Ash, elköltöztél – teszi fel a kérdést Alex a papírlapot nézegetve.
- Nem ez nem az én címem, a bulit Luca házában tartjuk, mert jönnek Anna unokatestvérei is. Jó lenne, ha még ma este megmondanátok, hogy ki jön és ki nem, a meghívás érvényes a feleségekre, barátnőkre is, de csak akkor ha a párotok is titokban tudja tartani, hogy milyen kapcsolat is van Rob és Anna között, mert ott nem szeretnének alakoskodni. Legalábbis - néz Rob-ra - Luca azt mondta jobb lenne, ha nyugodtan szórakozhatnánk.
- Elárulnád, hogy ki az a Luca? – jön a kérdés Kiowától - ha már ennyit emlegetitek?
- A barátom – jött a válasz Ash-től és közben olyan elégedett arcot vág, hogy mosolyognom kell - és mellesleg Anna unokatestvére.
Erre magamban felmordulok, szép kis unokatestvér, mondjuk jobb lenne, ha csak annak megfelelően viselkedne. Persze Nikki rögtön megrohamozza, és részleteket akar. Én az imént halottakon gondolkodom. Szóval szülinapja lesz, és buli, hát eddig az ilyen események 1:1-re állnak pozitív-negatív jelzéssel, vajon ez az este most mit hoz. Azon is tűnődöm, hogy mivel lepjem meg, mert a virág oké, de valami jó ajándék sokat lendíthetne a helyzetemen, el is határozom, hogy tanácskozni fogok Ash-sel.
Persze addig még ott a mai este, már nem kell sokat várnom és láthatom, remélem meggondolta magát?




* Luca, come su di te, tu vivi ancora qui? Luca, te még itt laksz?
* Si, solo. Mi muovo domani. – Igen egyetlenem. Holnap költözöm.

2010. október 27., szerda

56. Erkély-jelenet...


(Anna szemszöge)
Hétfő reggel Gina pakolására ébredek, próbál úgy tenni, mintha ő nem akart volna felébreszteni, de lerí róla, hogy alig várja, hogy elinduljunk. Rob korán ment forgatni, úgyhogy kettesben megreggelizünk és megadom magam a sorsnak...
Első körben telefonálok MaryBeth-nek, hogy mikor nézhetnénk be hozzá, aztán útnak indulunk. Egész nap úgy viselkedünk, mint két kisgyerek akiket beengedtek a játékboltba, csak mi nem polctól-polcig futkosunk, hanem bolttól-boltig. Bebarangoljuk a város egy részét, egy meglehetősen kis részét, járunk a Sunset Boulevard-on, a Rodeo Drive-on, a Beverly Center-be. Ha valami megtetszik a kirakatban bemegyünk, és általában nem távozunk üres kézzel egyetlen helyről se. Egy Mc’Donalds-ba megkajálunk, majd visszamegyünk a szállodába lepakolni. A következő állomás Matty szalonja, aki már ismerősként üdvözöl, pedig harmadszor találkozunk csupán, lebeszéljük az időpontokat csütörtökre, majd taxiba vágjuk magunkat és kiautózunk MaryBeth-hez. A recepciós lány azonnal a nagyterembe irányít bennünket, és kezdetét veszi egy majd kétórás válogatás, próbálás. Azt mondja elégedett a múltkori képeimmel, de most valami más kéne. Meggyőz, illetve ketten együttes erővel, hogy lehetek kicsit merészebb, így rábeszélnek egy olyan ruhára, amiről álmomba se gondoltam volna, hogy egyszer fel merem majd venni. Gina számára is találunk egy gyönyörű Marchesa ruhát, amiben az én drága kishúgom minimum 5 évvel idősebbnek néz ki, főleg miután belebújik a cipőbe, aminek legalább 7 centis sarka van. Egyedül az ékszerekkel nem jutunk dűlőre, de MaryBeth leírja, hogy ő mire gondol, sőt képet is mutat, én meg megígérem neki, hogy kerítek valami olyat. Megint tekintélyes összeget hagyunk ott, és ígéretet, hogy mielőtt hazautazunk, még biztosan meglátogatjuk.
Napközben Luca rám telefonál, hogy Ash visszajött, beszélt vele, és szeretné, ha együtt vacsoráznánk. A végén persze bővül a csapat, mert Rob már a szobában van méghozzá Jay-jel együtt amikor hazaérünk. Naná, hogy ők is jönni akarnak, amit cseppet se bánok, úgyhogy végül hatan kerekedünk fel és költünk el egy fenséges vacsorát a szálloda éttermében. Jay amúgy el van ragadtatva Ginától, viccelődnek, rengeteget ugratja, de látom rajta, és később félre vonva meg is nyugtat, hogy nincs szándékában kikezdeni vele, ne nézegessek már rá olyan csúnyán. Erre kicsit morgok, hogy ő az én KISHÚGOM, és ezt elég nehéz elfelejteni. Gina amikor éppen nem a fiúkkal kacérkodik, akkor árgus szemekkel figyeli Ash és Luca kettősét, többször rá is szólok, hogy hagyja már abba, ők persze egy pillanatra se tudnak elszakadni egymástól. Vacsora után mi négyen felmegyünk a szobánkba, a szerelmesek meg elvonulnak önkéntes száműzetésbe.

(Rob szemszöge)
Reggel gyorsan és hangtalanul távozom a szobánkból, nem akarom megzavarni a lányokat. Dean meg is lepődik, majd nemes egyszerűséggel kiröhög, amikor közlöm vele, hogy Anna megjött, ezért nem szerettem volna, ha megint fel kelljen jönnie értem.
- Te félsz ettől a nőtől - közöli velem, persze tiltakozom, de végülis van benne valami. Nem a félelem a legjobb szó, talán inkább csak tartok tőle, annyira határozott és nulla perc alatt a földbe tud döngölni, és tapasztaltam már, hogy nem csak verbálisan.
Napközben jól haladunk, és az is sokat dob a hangulatomon, hogy Kris küld egy sms-t, hogy holnap délután érkezik. Vidáman megyek vissza a hotelbe, lezuhanyozom a lányok sehol, de nincsenek kétségeim meglátva a rengeteg csomagot a nyitott szobaajtón át, vásárolni voltak és gondolom vannak most is. Pont végzek az felöltözéssel amikor kopognak, Jay érkezik. Ash mondta neki, hogy Anna és a húga itt vannak, úgyhogy gondolta benéz. Behívom, és felvilágosítom, hogy a két nőszemély még nem ért vissza a boltok kifosztásából. Jó fél órát dumálunk, mesél az új premierjéről, jól kifogta egy hónapba kettő is kijut neki, a hétvégi díjátadóról. Ő említi meg Kellan-t, hogy úgy néz ki az érzései változatlanok, én is megosztom vele, hogy ugyan nem mondta, de szerintem Anna kicsit lehiggadt, szóval ez egyáltalán nem veszett ügy. Gyorsan megosztom Jay-jel, hogy születésnapja lesz, meg mindent amit Luca-tól hallottam, elmesélem neki, hogy mit találtam ki arra, hogy rávegyem, hogy velem jöjjön, szerinte is jó ötlet bedobni, hogy jót tenne a karrieremnek, és a segítőkészségére hatni. 
A lányok szinte berobbannak a szobába megint tele van mind a két kezük, egymással csacsognak, persze nem angolul. Jay arcát figyelem, azonnal odakapja a fejét, a szemei kikerekednek. Szó se róla Gina rövidnadrágja és pólója nem sokat takar, Anna amint felfedezi a haveromat ledobja ami a kezében van, és azonnal megöleli. Bemutatja őket egymásnak, beszélgetnek kicsit, majd bejelenti, hogy ők Ashley-vel és Luca-val vacsoráznak. Szerintem családi találkozónak gondolják, de persze azonnal belemegy, hogy mi is csatlakozzunk hozzájuk, mert naná, hogy Jay is jönni akar. A vacsora jó hangulatban telik, azok ketten turbékolnak, Anna, mint mindig gondoskodik róla, hogy minden rendben legyen, nem tudom, hogy csinálja, de mindig kiszúrja, ha valakinek kiürül a pohara, vagy hiányzik a sótartó. Ginát is igyekszik kordában tartani, legalábbis erre tippelek, mert jó párszor fordul a húgához magyarul, hogy mi ne értsük. Miután végzünk a lakosztályunkba vonulunk, de persze csak mi négyen, én azonnal rá akarok gyújtani, úgyhogy kimegyek a teraszra. Anna követ a poharával, és neki támaszkodik a korlátnak. Az agyam megint Kris-en jár, már nincs sok vissza, alig egy nap, de olyan lassan múlnak a percek. 
Persze kiszúrja a dolgot, próbálom lerázni a kérdést azzal, hogy fáradt vagyok a forgatás miatt, végülis ez igaz, de olyan áthatóan méreget, csak kibököm, hogy Kris hiánya okozza a legnagyobb gondot. rákérdez mikor érkezik, én meg boldogan újságolom, hogy holnap. Aztán beugrik, most lenne a legjobb kibökni az elterelő kérdést, de előtte még megemlítem, hogy két nap múlva meg a családom érkezik, erre mosolyogni kezd, de amikor kifejtem, hogy nem csak azok akiket ismer, kicsit elkomorodik. Szerencsére ez nem tart sokáig, mert megnyugtatom.
- Apa már mindent elmesélt rólunk - mutatok kettőnkre felváltva - az ő öccse, a felesége és a két unokatestvérem utazik ide. Itt foglaltam nekik szobát, igaz ezen az emeleten már nem volt, ja és csak vasárnap mennek haza, de már sokszor jártak LA-ben, egyik nap szerintem úgyis Kris szüleivel vacsoráznak, mindig ez van.
Nagyot szívok a cigimből, és igyekszem gondterhelt képet vágni, amikor félszemmel látom, hogy megint rám figyel belekezdek az akcióba, és közlöm vele, hogy van egy kis gond. A reakciója Steph nevének hallatára majdnem romba dönti a tervemet, mert kishijján kirobban belőlem a nevetés, de inkább próbálom viccelődéssel elütni, amit rögtön megtorol. Amikor kibököm, hogy mi van, azonnal ráncolni kezdi a homlokát, még jó, hogy előre végigvettem fejbe az egész beszélgetést.
- Tudom, hogy erről nem volt szó, de valami nagykutya rendezi, és Steph szerint lesz ott pár olyan ember akinek az ismerése később még jól jöhet. Én se vagyok oda érte, de most muszáj. Persze, ha nem akarod, nem kötelező… csak szerinte furcsa lenne, hogy előző este velem jössz a premierre, másnap meg egyedül…
Végső érvként még azt is beszúrom, hogy Kris biztos ellesz Ginával, a csaj úgyis szereti a kedvesemet, és ha a húgáról van szó, Anna mindig mindenbe belemegy.
Most is így van, rábólint, úgyhogy ügyes vagy Rob, ezt megoldottad veregetem meg a vállam képzeletben, már csak a srácoknak kell szólnom, de abban azt hiszem igénybe veszem Kris és talán Ashley segítségét. Beszélgetünk még egy kicsit a húgáról, majd készülök felállni, hogy bemenjek, de Anna is ugyan akkor mozdul, és az összeütközésünknek több következménye is lesz.

(Anna szemszöge)
Amikor Rob kimegy a teraszra rágyújtani én is követem, igaz csak levegőzés céljából, olyan egy letörtnek tűnik, rá is kérdezek, hogy mi baja. Azt mondja fáradt, kicsit sok a forgatás, a promóció egyben. És persze Kris is hiányzik, fűzi még hozzá.
- Mikor jön vissza – kérdezek rá.
- Holnap estére már itt lesz – feleli vigyorogva.- Ja és szerdán jönnek anyáék a premierre.
- Mindenki – érdeklődök, remélem igen, főleg Lizzy-t szeretném bemutatni Ginának - mármint a szüleid, és a nővéreid…
- Aha, plusz Andy, és a nagybátyámék négyen.
Na itt fennakad a szemem, családtagok, ők vajon mit tudnak, erre azonnal rá is kérdezek, de megnyugtat, hogy Richard lévén az ő öccséről és családjáról van szó már mindent elmondott nekik, nem lesz gond. Mindenki marad vasárnapig, de feltalálják magukat, nem kell őket kísérgetni meg ilyenek.
- Viszont, - nézett rám bánatos kiskutyaszemekkel - van egy kis gond. Steph…
- Mit talált ki már megint - nézek rá felkészülve a legrosszabbra - ugye most nem valami szex jelenetet akar velünk előadatni?
- Nem, azt az első éves évfordulónkra tartogatja - jegyezi meg, mire enyhén fejbe vágom.- Az a helyzet, hogy péntekre meghívást kaptam egy partira, és szóval… szeretné, ha mindketten elmennénk.
Hangosan felnyögöm, és a szemeimet az égre emelem, pont pénteken, hallgatva a szavait értem, hogy az ügynöke miért akarja, csak nemigen van kedvem és mi lesz ha valaki felismer, na mindegy azt ígértem segítek, úgyhogy…, de mit fogok kezdeni Ginával. Mintha tudná, hogy mire gondolok, azonnal folytatja, sorolja az érveit, mindenre gondol.
- Szerintem Kris vigyázz Ginára – emeli az ujjait, idézőjelet mutatva. – Sőt, ha a srácok meglátják a kisasszonyt, lesz több jelentkező is, hogy elszórakoztassa. Ha gondolod, mint ideiglenes sógor, majd kicsit eligazítom őket. Mit szabad és mit nem.
Miközben ezt mondja, igyekezik rendkívül mogorva arcot vágni, és szúrós szemekkel nézni. Ezt nem tudom megállni nevetés nélkül.
- Hát tudod, talán pályát kéne változtatnod, mert ezzel az arckifejezéssel színésznek lenni… nem tudom. Nem voltál valami meggyőző.
Összenevetünk, majd mindketten egyszerre mozdulunk ő éppen fel akar állni, én meg nyúlok a poharam felé, ennek a mozdulatsornak az lesz a vége, hogy ő visszazuhan a székbe, én meg jobb hijján az ölébe kötök ki. Még ezzel se lenne gond, mind a ketten nevetni kezdünk, és kászálódnék föl, de időközben már erősen besötétedett, így azonnal felfedezzük a felvillanó vakukat. Meglepetten nézünk először össze, majd a villanás irányába. Erre eddig nem is gondoltunk, hogy az erkély se biztonságos. Halkan közöli velem, hogy akkor most egy kicsit maradjunk így, ne legyen túl feltűnő, hogy azonnal szétválunk, úgyhogy átölelem a nyakát és úgy iszogatom az üdítőmet, de a cigit sürgősen elnyomatom vele. Az én tüdőmet csak ne szennyezze, ha nem muszáj. Viszont egy perc múlva Gina és Jay is kijön, és megrökönyödve bámulnak ránk, hogy mit is művelünk. Miután eláruljuk, hogy nem vagyunk egyedül, szemeinkkel jelezve a fotósokat, már ők is csak nevetnek. Jay felveteti, hogy mi lenne ha szereznénk nekik pár jó pillanatot, leül egy székbe, és mutatja Ginának, hogy üljön csak az ölébe. Hugi persze azonnal benne lenne, de én rögtön rondán nézek rá, Jackson-t meg azonnal felvilágosítom...
- Figyelmedbe ajánlom, hogy kiskorú, - nézek rá gonoszan - még a végén pedofilíával fognak vádolni.
- Miért Gina, hány éves vagy? – néz rá, és elkerekedik a szeme amikor megtudja, hogy majd év végén lesz csak 18. Elárulja, hogy hát akkor bizony pár nap hijján 8 év van köztük, majd elkeseredett képet vág –  Nagyszerű, az egyik túl magas, a másik túl fiatal. Hát lányok szomorú, de egyikőtöké se lehetek.
- Ezt a pechet – nézünk össze nagy nevetésben kitörve, majd az alattam lévő Rob-ra lesek - úgynéz ki édesem, itt maradok a nyakadon.
Vigyorogva válaszol, egy pillanat alatt leesik, hogy mire is céloz, úgyhogy úgy döntök, most már eléggé hitelesek voltunk, akár fel is állhatok. Beszélgettünk még egy darabig a nappaliban, de Rob másnap is megy forgatni, úgyhogy mind ágyba bújunk.

(Rob szemszöge)
Azzal, hogy visszaesek a székembe, Anna meg az ölemben köt ki nincs semmi probléma, éppen segítenék neki felállni, de a felvillanó fény hatására megdermedünk mindketten. A büdös életbe, még itt se hagynak békén bennünket! Az első gondolatom az, hogy pár hete mit műveltünk a teraszon Kris-szel, ha azt is… de aztán rájövök, akkor azt már viszont láttuk volna valamelyik újságban, tehát csak mostanában jöhettek rá, hogy melyik szoba a miénk. A francba, valószínűleg a Twi-tour alatt, annyit és annyian voltunk kint cigizni, és rengeteg fotós volt a hotel körül. Na ezután erre is figyelhetünk. Érzem, hogy Anna készül felkelni, úgyhogy a derekánál fogva visszahúzom.
- Egy kicsit maradhatnál, mert ha most felállsz az feltűnő.
- Oké – feleli egy pillanatnyi gondolkodás után, majd a poharáért nyúl, az egyik kezébe veszi, a másikat meg átrakja a vállamon, nagyot slukkolok a cigimből, mire rögtön rám szól. – Na ezt tessék szépen elnyomni, ne füstölj az orrom alá, tényleg Rob, nem gondoltál még arra, hogy leszokj. Tudod milyen fekete lehet a tüdőd, különben se vagy valami jó kondiban, és még ez is…
Morgok, de eleget teszek az utasításnak, mert annak hangzott nem kérésnek az már biztos. Viszont így nincs semmi amivel lefoglaljam magam, és egyre jobban tudatosodik bennem, hogy Anna aprócska szoknyája nem sok felületet takar belőle, az is beugrik micsoda fehérneműket szokott viselni. A francba.  Nem vagyok perverz, vagy ilyesmi, de könyörgöm férfi vagyok! Szerencsére az ajtóban megjelenik Jay és a nyomába Gina, ahogy meglátnak bennünket azonnal kikerekedik a szemük, a haverom zavartan, a kis tornádó meg dühösen vizslat bennünket. Persze ő szólal meg először.
- Ti meg mit csináltok itt, mia sorella, mit fog szólni ehhez Kris?
- Az előbb összeütköztünk és ideestünk… - kezdek bele, de félbeszakít.
- És összeragadtatok?
- Nem, de ott egy fotós, bár lehet, hogy több is, mert nem csak egy villanás volt. Úgyhogy adunk kicsit a látszatnak.
- Talán szerezhetnénk nekik egy kis örömet, - szólal meg Jay, még ki se mondja az arckifejezéséből már sejtem mire gondol. Leül mellénk, és megütögeti a lábát, - gyere.
Gina arca is mosolyra húzódik, és valószínűleg el is foglalná a felkínált helyet, ha Anna nem mond neki valamit. A hangjára viszont a szomszédos széket veszi igénybe, Jay csalódottan néz rá, de korára tett célzásra visszakérdez. Megdöbben, na ja a csaj többnek néz ki, szó se róla. Nekem kicsit elkalandozik a figyelmem, mert egyre többet izeg-mozog az ölemben, és ez nemigen tesz jót. Csak arra figyelek fel, hogy Anna megjegyzi, hogy itt marad a nyakamon, mivel a gondolataim még mindig egy testrészemre koncentrálódnak, azonnal válaszolok neki.
- Még ha a nyakamon, - súgom neki - jelenleg valami egészen máson foglalsz helyet, megkérhetnélek, hogy próbálj meg kicsit kevesebbet mocorogni, tudod, mondtam már, hogy nem vagyok fából.
Igyekszek halkan beszélni, a többiek valószínűleg nem is hallották, mondjuk kínos is lenne, mert döbbenten bámulnak az azonnal felugró Annára, aki megkérdi nem megyünk-e be. Kicsit zavartnak tűnik, de talán egy percig, mert aztán már újra viccelődik. Viszonylag korán benyögöm, hogy sajnos nekem reggel időben kell kelnem, úgyhogy elbúcsúzom tőlük. Már csak két nap, és utána lesz egy kis szünetem. Igaz, csütörtökön premier, pénteken Anna születésnapja, szombat gondolom alvás, vasárnap talán pihenni is lesz időm.
Nem érdekel. Holnap este már Kris is itt lesz, és csak ez az egy számít.

(Anna szemszöge)
Másnap megint folytatjuk a város bebarangolását, itt-ott megállva, de főleg nézelődünk. Mondjuk az ékszer-kérdés még megoldatlan, úgyhogy amikor meglátok egy Cartier kirakatot, gondolom miért ne. Egy évem van arra, hogy elköltsem az elmúlt évek alatt megkeresett pénzemet, na jó költöttem erre-arra, de nagy része még mindig megvan. Úgyhogy karon fogom Ginát, és belépünk. Szó se róla eléggé feltűnőek vagyunk az elegáns üzletben, mert bár márkás ruhákat viselünk, azért a top-farmerszoknya-papucs nem egészen az a fajta öltözék, amit szerintem itt megszokhattak. Először csak nézelődünk a megvilágított vitrinek előtt, de amikor meglátom a gyönyörű, kacskaringós mintákból álló nyaklánc és karkötő együttest azonnal beleszeretek. Persze nem kell sokáig várni, szempillantás alatt ott terem egy eladó hölgy, elegánsan, kiskosztümben, magassarkú cipőben. Így mi még jobban kirívunk a vásárlók közül, vonakodva de hajlandó megmutatni amit megcsodáltam, látszik rajta, hogy úgy gondolja, csak szórakozni jöttünk be. Látom, hogy többször is egy magas férfi felé les, aki nemsokára meg is érkezik hozzánk. Éppen a karkötőt próbálom a jobb csuklómra, kinyújtott kézfejjel kérdezem Ginát, hogy neki hogy tetszik. A kellemes hang meglep, mert nem  lekezelő:
- Igazán jól áll, ha megengedi, és rendkívül jól illik a gyűrűjéhez – láttam, hogy a pecsétgyűrűmet nézi, pár pillanat, mint aki megvilágosodik, szóval felismerte. Nem csodálom, nagyapa emlékeim szerint itt rendelte - Miss Mc’Gee, ha nem tévedek?
- Igen, Anna Gádor-Mc’Gee - mutatkozom be neki, mire kezet csókol és ő is megmondja a nevét. Az eladónő meredt szemmel bámul, de szinte azonnal rendezi az arcvonásait, a főnöke reakciójából (mert mint kiderült, az üzletvezetővel társalgok éppen) kiderül a számára, hogy mégse kiránduló kislányok vagyunk, udvariasan bemutatom Ginát is, majd kezdetét veszi egy alapos válogatás. A nyakláncot és a karkötőt persze kérem, de választunk még egy elbűvölő szettet huginak is, ő mondjuk az egyszerűbb formákat részesíti előnyben, és ha már úgyis díjátadóra megyünk, kell egy-egy kistáska is. És most akkorát veszek amibe legalább az egyik telefonom is belefér, nem tehetek róla, de a nélkül nem érzem jól magam. Elég tekintélyes összeget hagyunk ott, de cserébe legalább kiszállítják amit vettünk a szállodába.
Mire visszaérünk a hotelbe Kris is megérkezik, örömmel üdvözöljük egymást, elmeséli, hogy merre jártak Taylor-ral promózni, amikor Róma kerül szóba sajnáljuk, hogy mi nem lehettünk ott, de majd augusztusban úgyis megyünk rokonlátogatóba. Rob megint későn ér haza, eléggé elfáradva, de rögtön felderül az arca amikor meglátja kit rejtegetünk előle a függöny mögött. Elmeséljük Kris-nek az előző napi erkélyes dolgot, jobb ha tőlünk tudja, és nem az újságokból, és persze jobb lesz vigyázniuk ha ezután kimennek. Mivel álmosak nem vagyunk, de sejtem, hogy szeretnének kettesbe maradni, rábeszélem Ginát, hogy nézzünk körül a városba éjjel. Na nem bulizni indulunk, csak autókázni egyet, szerencsémre Kris kocsival jött, és kölcsönadj az ö kicsikéjét, hát ja, az az autó szószerint Mini, de a célnak megfelel. Jól szórakozunk, el is vagyunk vagy két órát. Útközben megállunk egy Mc’Drive-nál fagyiért. Mondjuk az tény és való, hogy ahhoz, hogy visszataláljunk a hotelhez kell fognom egy taxit, és őt követve sikerül csak. A sofőr gondolhat valamit, de tekintélyes borravalót kap így integetve búcsúzik el tőlünk. Kris mindig a hotel alatti garázsban parkol, így én is oda állok vissza, reménykedve, hogy senkinek se tűnt fel, hogy kinek az autójával furikáztunk, és vajon hol volt ő ezidő alatt.

(Rob szemszöge)
Kedd reggel megint korán ébredek, ezúttal magamtól, nincs szükségem telefonra se, ma érkezik Kris, és ez elég indok ahhoz, hogy jókedvem legyen, sajnos önhibámon kívül többször is meg kell ismételni a felvételeket, úgyhogy türelmetlenül várom, hogy végre szabadulhassak. A hotelbe érve még igyekszem minél előbb a szobánkba jutni, de belépve csak Annát és Ginát látom, csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy már ideért. Üdvözlöm őket, és zuhanyozni indulok, de Anna hangja megállít.
- Rob nem hiányzik valaki? - néz rám, és az arcát elborítja egy pimasz mosoly, sokat sejtetően néz a függönyre, de Kris már ki is bújik a takarásból. Azonnal felé indulok, és boldogan ölelem magamhoz, számat az övére szorítva csókolom, de persze a "barátnőm" nem bírja ki megjegyzés nélkül, és közli, hogy legyünk tekintettel a szobában lévő kiskorú érzékeny lelkére. Gina felháborodott mondatát nem értem, de az arcát látva nincs kétségem, hogy nem tetszett neki a nővére korára tett célzása. Sajnos pár percre el kell válnom Kris-től, mert muszáj lezuhanyoznom, amire visszaérek, már megérkezett a vacsoránk, miközben eszünk kitárgyaljuk Kris útját, az előző esti erkély-jelenetünket, amikor Anna kimondja egy mondaton belül a paparazzi és az erkély szót kedvesem belesápad kicsit, szégyenlősen néz rám, én meg bőszen vigyorgok. Oké, többet ott nem szeretkezhetünk, van még elég hely a lakosztályunkban.
És erre hamarosan sort is kerítünk, mert vacsora után Anna kijelenti, hogy ők ketten kicsit kimozdulnának, elkéri Kris kocsiját, ronda pillantást vet rám, amikor közlöm vele, hogy csak óvatosan, ez csak egy Mini, ha lehet ne nyomja tövig a gázpedált. 
- Nem is tudom, eddig úgy gondoltam elleszünk pár órát, de lehet, hogy csak megyünk egy gyors kört a hotel körül - mondja, de látom az arcán, hogy nem gondolja komolyan. Amint bezárul mögöttük az ajtó, azonnal az ölembe húzom a kedvesem, és húzom le a pólóját. 
- Rob, hé mi van ha visszajönnek - tiltakozik, de közben ő is vetkőztet.
- Nem mostanában fognak - nyugtatom meg, és pillanatok alatt megszabadítom az összes ruhájától. Végülis legalább felavatjuk a kanapét is, az eddig úgyis kimaradt. Persze miután kicsit kipihegtük magunkat bevonulunk a hálóba. Boldogan húzom magamhoz, hallgatom az élményeit, féltékeny vagyok, hogy Taylor volt ott vele és nem én. Mesélek neki, hogy jól haladunk a forgatással, holnap jönnek anyáék, foglaltam egy termet vacsorára. Aztán beugrik, hoppá még nem is mondtam neki.
- Képzeld, pénteken van Anna születésnapja.
- Komolyan... - néz rám csodálkozva.
Elmesélem, hogy én is milyen kerülő úton és Luca-tól tudtam meg, beszámolok a meglepetés buliról, hogy jön az egész rokonság, hogy ez hétpecsétes titok, és már teljesítettem a rám bízott feladatot, mert beadtam neki, hogy party-ra megyünk. Viszont ott van még a meghívottak listája, ezt magára vállalja, hogy holnap majd beszél Ash-sel, és van még egy gond.
- Kris,  mit vegyek neki? - kérdezem, de ő is tanácstalanul néz rám, több dolog is felmerül bennünk, de ha figyelembe vesszük az ajándékokat amiket mi kaptunk tőle, főleg én, minden olyan kevésnek tűnik. A végén úgy döntünk, hogy ékszer, azzal nem lehet gond, Anna hord nyakláncot, karkötőt is, a pecsétgyűrű mindig rajta van. Viszont a vásárlással bajban vagyunk, mert én másnap még forgatok, a péntek meg már későnek tűnik, ki tudja mikor ébredünk. 
- Jó, akkor én holnap körülnézek, magammal viszem mondjuk anyát, a premier előtt bemegyünk és ha neked is tetszik amit választottam megvesszük. 
Ebben maradunk, majd miután minden lényeges dolgot kitárgyaltunk újra összebújunk.

2010. október 26., kedd

55. Szervezkedés...


(Anna szemszöge)
Az egész hét kész kavarodás volt, hétfőn-kedden végigjártam az irodákat, mindenkivel egyesével elbeszélgettem arról, hogy mit szól a javaslatomhoz, és meglepetésemre jobban fogadták mint gondoltam. A 12 szervezőből 10-en készek voltak belépni az új rendszerbe, de a másik kettőt is megnyugtattam, hogy az állásuk ettől függetlenül nincs veszélyben. Beszéltem egy ügyvéddel, hogy mi ilyenkor a teendő, aki hála a beígért kiemelt díjazásnak gyorsan el is készítette a szerződéseket. Péntekre valamennyi érintett a fővárosba utazott ahol aláírtuk a papírokat és egy közös ebéddel azonnal meg is ünnepeltük. Még vasárnap este lefoglaltam a jegyeinket először kettőnknek Rómába, aztán mindhármunknak Los Angelesbe.

Hétfőn intézkedtem a nyaralásunk ügyében is, az idei már a harmadik év lesz, hogy mi hatan (illetve idén kiegészülve Walt barátnőjével heten) együtt megyünk el egy hétre valahova. Előbb is megtettük volna, de amíg az ikrek nem lettek 18 évesek a szüleink nem engedték. Persze ilyenkor ők se unatkoznak, mert ők hatan szintén elutaznak, a megállapodás szerint jó messzire tőlünk. A mi úti célunk idén a Kanári-szigetek, azon belül is Teneriffe lesz. Lefoglaltam a szállást és a repülőjegyeket, és azonnal át is utaltam az árát.
Tettem a dolgomat, folyamatosan lógtam a telefonon, válaszoltam hugi véget nem érő kérdéseire, mit hozzon és mit ne… A suli szerdán ért véget neki, másnap este hoztam fel magammal Budapestre, már alig lehetett bírni vele. Persze búcsúzóul végig hallgattam anyától és Davide-től a szokásos, "vigyázz rá, tudod milyen szertelen" figyelmeztetést, mint minden alkalommal, ha nélkülük utaztunk. Péntek délelőtt leraktam a szalonnál, már előre bejelentettem mindkettőnket, kozmetikus-manikür-fodrász, szóval teljes nagygenerál. Amíg rajta dolgoztak én aláírtam a szerződést a munkatársaimmal, az ebéd után pedig engem vettek kezelésbe. Este korán ágyba bújtunk, szombat reggel pedig megint repülőtér.
Először Róma, ott aztán őrült rohanás a csarnokokon át, mert bár ez az útvonal gyorsnak bizonyul, de az átszállásra nem sok időnk maradt. Luca már várt bennünket, nagy ölelkezések után elfoglaltuk a helyeinket, én persze középre, mert mindketten ismerik a fóbiámat. Gina mellett az élet sose unalmas, hát még akkor amikor a kedvenc unokabátyja is ott ült mellettünk.

13 óra utazás után Los Angelesi idő szerint vasárnap délután kettőkor végre leszállt a gépünk. Már a gépen megbeszéltük, hogy kivételesen Luca is ott száll meg ahol mi, bár csak egy-két éjszakára, mert elárulta, hogy kinézett egy lakást magának, egyelőre csak bérli egy hónapra, de ha minden jól alakul meg is venné. Erre persze eszembe jutott egy kérdés.
- És mennyiben függ Ash véleményétől, hogy tetszik-e neked?
- Hát sokat fog nyomni a latban az biztos - válaszolja nevetve. Gina persze rögtön lecsap a hallottakra.
- Ti kiről beszéltek? - kérdez rá, és az arckifejezéséből már sejtem, hogy baj lesz, Luca sajnos nem ismeri ennyire, így büszke mosollyal közöli, hogy a nevezett a barátnője, erre azt akarja tudni, hogy milyen, és mikor találkozhat vele, a válasz, hogy holnap mindenképpen úgy tűnik megnyugtatja és szerencsére elérjük a kapukat. Én könnyebben átjutok az ellenőrzésen a kettős állampolgárságom miatt, így várok rájuk, Gina bukkan fel először a bőröndjeivel. Persze rögtön faggatni kezd.
- És milyen a csaj? Remélem illik Luca-hoz.
- Igen, piccola. Nagyon kedves, és majd meglátod szerintem igazán összeillenek.
- Szép? Hogy néz ki?
- Gina... - méltatlankodom, mintha ez számítana, majd rávigyorodok - szerinted Ashley Greene szép?
- Aha, olyan aranyos arca van... - mondja majd leesik neki mit mondtam, szegény Luca balszerencséjére ebben a pillanatban ér oda hozzánk, még jó, hogy olaszul beszélgetünk, mert a következő két percben sok minden elhangzik, és cseppet se kedves jelzőkkel látja el. Persze én is megkapom a magamét, amiért titkolóztam, hagyom egy kicsit, de látom, hogy egyre többen figyelnek ránk, és nem kell sok idő kiszúrok egy paparazzit, úgyhogy beléfojtom a szót.
- Gina, silencio. Ha nem fejezed be a raplizást most azonnal felraklak egy gépre és mész haza. A fenébe, mindenki minket néz, most szépen mosolyogni kezdesz, mert láttam egy fotóst, megragadod a bőröndöd és fogunk egy taxit.  
Ez úgy néz ki hat, mert kihúzza magát és készül a nagybelépőjére. Mivel biztos voltam benne, hogy kedvenc fotósom leadja az infót, előre átbeszéltük, hogy viselkedjen  velük. Mindhárman farmert, pólót és edzőcipőt viselünk, így gyorsan haladunk. Kezünkben egy-egy bőrönd fogantyújával kilépünk a csarnokba, persze azonnal ránk cuppannak. Gina egy pillanatra megilletődik, de aztán előveszi a legelbűvölőbb mosolyát. Elővigyázatosan közrefogjuk, és igyekszünk minél előbb taxiba ülni.

 A hotelben Rob fogad bennünket, éppen tanulja a szövegét a másnapi forgatásra. Az én kis tornádóm persze rögtön letámadja, de azt kell, hogy mondjam egy csöppet sem bánja a folyamatos kérdezősködést. Csak egyszer áll el a szava, mondjuk akkor az enyém is, mert drága húgocskám kérdése igen zavarba hoz bennünket. Este együtt vacsorázunk négyesben a hotel éttermében, a srácok szerencsére jól kijönnek egymással, bár a prímet végig Gina viszi, szó se róla illendően viselkedik, nem is számítottam másra, de lelőni se lehet, folyton jár a szája. Vacsora után felvonulunk a lakosztályunkba, mivel Kris és Tay még Európában volt, Ash, Jay és Kellan valami díjátadón Torontóba egyéb látogatókra nem számíthatunk. Beszélgetünk egy darabig, egyszer csak a két fiú kimegy rágyújtani, pedig Luca már jó régen nem tette ezt, elég sokáig beszélgetnek, csak azt nem árulják el, hogy miről, pedig igencsak puhatolózok. Titokzatoskodó arccal jönnek vissza, és egyikből se tudok kiszedni semmit.
Hála a hosszú repülésnek, és az időátállásnak elég korán ágyba bújunk, Gina már előre örül a másnapi vásárlásnak, ami ugye elkerülhetetlen.

(Rob szemszöge)
Végre van egy szabad délutánom, illetve az egész napom szabad, de a délelőtt nagy részét átaludtam, a maradék időben meg igyekeztem rendet rakni, mert Anna és Gina ma érkezik, és leharapja a fejem, ha megint rumli fogadja. Elég zűrös héten vagyok túl, a hétfői show felvétel Jimmy Kimmel-nél volt a legnyugodtabb nap, utána folyamatosan forgatás, és mintha ez nem lenne elég aludni se tudtam nyugodtan, mert Kris szerdán elutazott, és igencsak érzem a hiányát, és most nem a szexre gondolok. A tudat, hogy milyen messze van tőlem egyáltalán nem tesz jót a hangulatomnak. Steph-pel is volt egy kisebb vitám, de ragaszkodtam az ígéretemhez, hogy Anna nem jön a szőnyegen velem, majd utána csinálhatnak rólunk képeket.
Anyával is beszéltem, végre kiderült, hogy kilencen jönnek, hozzák Andy-t és a nagybátyámék is rászánták magukat az utazásra, megegyeztünk, hogy a premier előtti este együtt vacsorázunk, arra már a kedvesem is hazaér. A srácok sajnos kihagyják, egyik se ér rá, mondhatnám, hogy szarul esik, de mivel az ő munkájuk ugyanolyan fontos mint az enyém, megértem. Majd legközelebb. 
Ebéd gyanánt rendelek egy hamburgert, majd kiülök a teraszra tanulni. Még akkor is ezt teszem amikor megérkezik Anna és Gina. Nem hazudtolják meg magukat, fejenként két hatalmas bőrönd, plusz egy-egy kisebb táska és persze a laptopja külön. Üdvözlöm őket, annak ellenére, hogy mennyit utaztak kipihentnek tűnnek, a "barátnőm" is jobban néz ki, Gina meg pörög ezerrel. 
Egy pillanatra se áll le, lelkesen gyönyörködik a kilátásban, odavan a lakosztálytól, kérdezősködik a többiekről. Tényleg jól mondta Brian, olyan mint a tornádó, mindent magával ragad, senki sincs biztonságban mellette. Ezt vacsora közben amire már Luca is megérkezik a szobájából, a saját bőrömön tapasztalom. A srác igazán szimpatikus, közvetlen, imádja a lányokat, odavan Ash-ért, ezt minden mondatából érezni, de mégis meglehetősen komolynak tűnik, mondjuk nem is csodálom, ha most készül kilépni a modellkedés mókuskerekéből. Ha már eljutott erre a pontra, hogy lecseréli a folytonos nyüzsgést a nyugodtabb életre, (főleg ha olyan sikeres, mint amilyen ő, jó pár évet maradhatna még) az megfontolt józan gondolkodásra utal. 
A hotelben vacsorázunk négyesben, kicsit furcsa, mert mostanában megszoktam, hogy mindig többen vagyunk. Gina érdeklődik, hogy Kris mit csinál éppen.
- Taylor-ral Európában vannak, először Rómában, aztán Berlinben voltak a héten, holnap meg ha jól emlékszem Stockholm-ba mennek. De kedden már visszajön.
- Tényleg Luca a te barátnőd miért nincs ma itt? - kérdezi, olyan furcsa a hangsúlya, kap is egy csúnya pillantást Annától.
- Torontóba van, holnap jön vissza.
- Tényleg Jay-jel és Kellan-nal együtt, a Much díjátadóra mentek, emlékszem - szólok közbe - Kellan mondta múlt vasárnap. 
Ezzel úgy gondolom jót teszek, mert Anna szeme megvillan a haverom említésére, Gina meg kérdezősködni kezd, de egy pillanat múlva már bánom, hogy kimondtam a díjátadó szót, ugyanis erről egy olyan kérdés ugrik be neki, amitől megáll a villa a kezemben.
- Tényleg Rob elárulnád mit keresett a nyelved múltkor a nővérem szájában - kérdez rá. Annában is benn akad a levegő, Luca meg dühösen méreget. Nem tudom, hogy kezdjek neki, de szerencsére már jön is a magyarázat Annától, elég finoman fogalmazza meg a véleményét az ügynököm akciójáról, de szerencsére a családtagjait kielégíti a magyarázat.
Vacsora után mindhárman felvonulunk a lakosztályunkba, én mindjárt célba veszem a teraszt, hogy rágyújtsak, Luca is csatlakozik hozzám, mire Anna érdekes képet vág. Leülünk és már majdnem végzek amikor végre megszólal, tudtam, hogy akar valamit, de nem nagyon értem miért nem böki ki.
- Anna kicsit kezdi összeszedni magát - kérdőn nézek rá, mire folytatja. - Tudod először hatalmas nagy baromságnak tartottam ezt a ti álkapcsolatotokat, de végre kimozdult a holtpontról, még nem olyan mint régen, de alakul. Mondjuk a haverodnak múltkor sikerül kicsit bekavarnia...
- Kellan jó srác - próbálom mentegetni.
- Tudom - feleli nevetve - Ash agyon dicsérgeti, ha nem látnám, hogy néz Annára féltékeny lennék rá.
- Felesleges - vágok közbe - ők csak barátok, amióta csak ismerem őket ilyen közvetlen kapcsolatban vannak, Kellan sose mozdult rá, szerintem annál fontosabb neki a barátsága. Egyébként ő se egy kicsapongó típus.
- Az jó, mert hiába tiltakozik, - int a fejével befelé - akkor is látom rajta, hogy határozottan tetszik neki. Tudod azelőtt nem ilyen volt, kedves, közvetlen, mindig vidám... de először jött a nagyapja, aztán az a görény összetörte, és a ba...
Elharapja a szót, de tudom mire gondol. 
- Elmesélte, hogy elvetélt, és hogy utána mentek szét - szólok közbe, mire érdeklődve néz felém. 
- És mit mondott még - kérdezi, de nem értem mire gondol. 
- Csak ennyit, nem hiszem, hogy elmondta volna, de amikor Sarah kórházba került, éppen itt voltunk, és nagyon kibukott, azt hiszem csak elszólta magát, és utána se ment bele részletekbe, én meg nem akartam faggatni. 
- Jobb is, már ez is haladás, az a... - mond valamit olaszul, majd rágyújt mégegy szálra. - Na mindegy, van viszont valami amit meg kell beszélnünk.
Mi a franc jöhet még, én is rágyújtok, és várakozásteljesen nézek rá.
- Pénteken lesz Anna születésnapja. 
- Komolyan - tátom el a számat, és elkáromkodom magam - a fenébe, mit vegyek neki.
- Nem tudom, de nem akarja, hogy tudjátok.
- Tessék, - nézek rá döbbenten, azok után, hogy micsoda ajándékokkal lepett meg bennünket.  
- Megígértette Ginával, hogy senkinek se árulja el közületek, de nem számolt azzal, hogy piccola milyen cseles. Szólt nekem, és én meg nektek. Sőt bulit fogunk tartani.
- Oké, mit csináljak? - kérdezek rá azonnal.
- Neked csak egy dolgod lesz, nem kettő. Az első és legfontosabb, hogy valahogy odajutasd Annát. Én holnap megyek megnézni egy házat, péntekre már biztosan beköltözök, és a party-t is megszervezem, majd Ash segít. Nem érdekel mit találsz ki, csak ne bukjunk le idő előtt, és biztosan ott legyen.  Az itteni vendégek meghívása is rád marad, te tudod, hogy kik elég megbízhatóak a titkotok miatt, csak egy körülbelüli létszám kéne majd a kaja miatt. Ginával körbe hívtuk a családot, mivel mindenki kíváncsi rád, és persze az egész bandátokra, valamennyien jönnek. Ez úgy húsz fő, beszéltem Sarah-val és Brian-nal ők is megígérték. Gina elkérte Shane papától a Jet-et, szóval, ha szólni akarsz a nővéreidnek...
- Nem ők már szerda délben érkeznek a premierre, és a buliba biztos jönni akarnak, plusz az unokatestvéreim is, szóval az plusz öt fő biztosan. Kris, Ash, Nikki, Jay, Peter... - számolgatok de Luca leállít, hogy nem kell most rögtön, de legkésőbb péntek reggel mondjam meg. Dumálunk még egy darabig, majd visszamegyünk a nappaliba, Gina éppen Anna laptopját bűvöli, ha jól látom e-maileket ír. 
Micsoda egy nő ez, képes lett volna titokban tartani, igaz én is szégyellem magam rendesen, ilyen idióta vagyok, már régen rá kellett volna kérdeznem, hogy mikor van neki. Anna furcsa pillantásokkal méreget mindkettőnket, és próbál puhatolózni, még jó, hogy Luca felkészített erre. Na drágaságom, most az egyszer nem fogsz ki rajtam, már azt is tudom, hogy foglak rászedni, hogy el gyere velem...     
  
(Kellan szemszöge)
 A Twi-tour utáni vasárnap elrepültem Montreál-ba, és egész héten forgattuk a The Immortal-t. Már megint egy olyan film ahol egyfolytában félmeztelenül kell lennem, remélem megérem egyszer, hogy valaki észreveszi, hogy képes vagyok többre is, mint az izmaimat mutogatni. Nem egy nagy szerep, még akkor se ha magát Posszeidón játszom, de ez is csak egy munka. Hétvégén aztán irány Torontó, két eseményre is el kellett ugranom, az egyik a Calvin Klein bemutató, igaz ott csak mondtam pár mondatot, pózoltam a fotósoknak, megmutattam, hogy én is olyan alsót viselek. (Ez talán a legjobb része a szerződésnek, a gázsin kívül, ellátnak egy életre fehérneművel). Onnan azonnal az esti Much díjátadóra mentem. Ez is jónak bizonyult, gyorsan átadtam a díjat a kis törpének, oké én se vagyok idős, de ez a Justin gyerek még alig látszik ki a földből, mégis olyan egója van, hogy csak na. Összeakadtam  Ash-sel és Jay-jel is aki az utolsó filmbeli partnernőjét ajnározta, szemmel láthatólag nem csak a promóció kedvéért. Amikor halkan célzásokat tettem erre, csak mosolygott, és közölte, hogy mégse várhat mindenki Annára. És neki vannak bizonyos szükségletei.
Jó vicc, mintha nekem nem lennének, csak most már nem mindegy, hogy kivel elégítem ezeket ki. Már a gondolat is megviselt, nem is beszélve arról a pár alkalomról amikor kénytelen voltam az utóbbi időben hideg zuhanyt venni, mert vele álmodtam, és alvás közben előjöttek az emlékek.
                 
Ash-sel dumáltunk kicsit, még mindig a föld felett lebegett, elárulta, hogy az olasz ma érkezett meg LA-be, úgyhogy reggel korán repül haza. Mosolyogva kérdezte, hogy én mikor jövök, mert Anna és a húga szintén vele együtt utazott. Hát sajnos nekem még vissza volt két nap a forgatásból, pedig már igencsak mehetnékem volt, főleg, hogy csak párórányi távolságra volt tőlem.

2010. október 25., hétfő

54. Titkolózás...


 (Anna szemszöge)
A haza utam majdhogynem unalmasan telik, csak New York-ban az átszállásnál futok bele pár fotósba, az ő legnagyobb örömükre, én mondjuk nem vagyok ettől túl boldog. Budapestig majdnem végig alszom, így nem olyan kimerítő és könnyebben is viselem a repülést. Ferihegyen szomorúan eszmélek rá, hogy a megszokottal ellentétben taxit kell fognom, mert legutóbb ugye Sármellékről repültem, és az autóm anyáéknál maradt. Mondjuk a telefonba már elárulta, hogy azóta már felhozták és a garázsban vár, aminek a legfőbb oka Gina folytonos vezetni akarása, féltették őt is, és a kocsimat is. Már dél felé jár az idő mire végre belépek a lakásomba, eddig fel se tűnt mennyire hiányzott. Túl sokat voltam mostanában társaságban, így az egyedüllét most kifejezetten jólesik. Napközben beszélek anyáékkal, úgy egyezünk meg, hogy másnap délután megyek le Keszthelyre. Elintézem a mosást, lezuhanyozom, aztán leülök… és unatkozom. Esküszöm, mint aki tudathasadásos, egyik percben nyugalmat akarok, a másikban meg éppen ez zavar. Úgyhogy autóba vágom magam és bemegyem az irodába. A lányok rögtön letámadnak, élménybeszámolót kell tartanom, persze legfőképpen a „híres emberek” és Rob érdekeli őket. Mesélek nekik ezt-azt, persze árnyaltan, és próbálok annak a boldog barátnőnek tűnni akit a külvilág lát. Egy kicsit zavar, hogy gyakorlatilag átverem ezeket a régóta ismert kedves embereket, de igazság szerint nem mondok olyat ami ne lenne igaz, mert azt bizton állíthatom, hogy barátok lettünk, és én szó szerint ezt mondom. Igen, Robert Pattinson a barátom. A látszat meg ugye félreérthető. Hazafelé veszek némi vacsorának valót, és hosszú idő után végre nem elém teszik az ételt, hanem én készítem el. Igaz csak két szelet csirkemellet grillezek meg és egy kis salátát dobok össze, de ez a kis tevékenység is jólesik.

Reggel sokáig alszom, az időeltolódás és az átállás azért megvisel, thai-chi és zuhany után bepakolok a TT-be és elindulok anyáékhoz. Otthol még senkit se találok, úgyhogy miután lepakoltam elmegyem Gina elé a sulihoz. Szó se róla látszik rajta és a barátnőin is, hogy az utolsó napoknál tartanak, boldogan ugrik a nyakamba, és már ott kérdezősködni kezd, igaz akkor még csak finoman, főleg a díjátadóról, hogy kikkel találkoztam meg ilyenek. Otthol aztán már nincs pardon, rendesen letámad, legalább másfél órán át, megállás nélkül. Tovább is tenné, de szerencsére anya és Davide hazajön végre. Az egész este nagy családi csevellyel telik el, miközben jóízűen megvacsorázunk. Már ágyban vagyok, és olvasok amikor Gina bejön hozzám, és felteszi az egyetlen olyan kérdést amit addig még nem.
- Mia sorella, és mi van Kellan-nal?
- Mi lenne, Piccola - kérdezek vissza.
- Hát akkor ti most együtt vagytok, mert Londonban még úgy tűnt, de ma semmit se mondtál róla, vagy már nem bízol bennem – mondja lefelé görbülő szájjal, esküszöm tehetsége van a színjátszáshoz. Majdnem hiszek neki, de a szemei elárulják, hogy igazándiból csak hatni akar rám, és valójában eszeveszetten kíváncsi.
- Hát, ez egy kicsi bonyolult… - aztán persze elmesélek neki mindent. Sarah és Luca után ő az aki mindig is a bizalmamat élvezte, csak neki mondjuk a szexuális vonzalomról, vagy az e téren szerzett tapasztalatokról nemigen szoktam beszámolni. A magyarázatomat látszólag kielégítőnek találja, bár néha olyan átható pillantásokat vet rám, hogy úgy érzem a gondolataimat is hallja.
Másnap délelőtt, lévén szombat van kimegyek anyával a piacra, és… már megint rám talál egy fotós. Sőt szemlátomást nem rám talált, hanem engem követett, hát nem állítom, hogy ez örömmel tölt el. Kint Amerikában oké, még a fővárosban is elmegy, de könyörgöm Keszthelyen?
Egy darabig tűröm, igyekszem nem tudomást venni róla, se anya zavarodott viselkedéséről, de aztán amikor látom, hogy szegény egyre nehezebben viseli a ránk irányuló figyelmet, elszakad a cérna. Megkérem, hogy menjen csak vissza a kocsihoz, én meg elindulok egy másik úton, és egy idő után bevárom a fotóst. Eléggé meglepődik amikor hirtelen előtte termek, és felelőségre vonom, hogy meddig akarja ezt csinálni, mert akkor szívesen lediktálom a napirendemet. Hát még én hogy megdöbbenek amikor kiderül, hogy még csak nem is magyar, hanem amerikai, és bizony őt rám állították, tartósan. Feldúltan megyek vissza a kocsihoz ezt határozottan nem kalkuláltam bele előre.

Ebédre nagyanyáékhoz vagyunk hivatalosak, már nagyon hiányoztak,  az örömöm akkor lesz csak igazán teljes amikor kiderül, hogy az egész család, beleértve mindkét nagybátyámat családostul náluk van. Igaz Walt említette az utolsó telefonunkkor, de kiment a fejemből. Az igazán nagy meglepetés ebéd után ér, amikor anya behoz egy hatalmas, négyzet alakú pándi meggytortát, ami újabban a kedvencem. Aztán mindenki felköszönt, és kapok egy csomó ajándékot. Kicsit csodálkozom, mert a születésnapomig még majdnem két hét van hátra, de anya erre is magyarázatot ad.
- Tudod, kislányom, azt mondtad, hogy jövő hétvégén utaztok, tehát csak most lehetett és most úgyis együtt van az egész család. Meg gondolom a napján majd megünnepeled kint az új barátaiddal.
Na erre furcsán nézek, amit meg ők nem értenek, addig amíg el nem árulom, hogy ott aztán senki se tudja, hogy mikor van. Erre rögtön jön a kérdés Ginától, hogy akkor nem is lesz buli.
- Nem, piccola, és most azonnal meg kell ígérned, hogy Amerikában senkinek se mondod el, hogy szülinapom lesz, oké. Megígéred?
- Jól van na, NEM MONDOM OTT SENKINEK – látom rajta, hogy nem tetszik neki a dolog, de azt is tudom, hogy az ígéreteit mindig betartja. A srácok nemigen értik miért titkolózom,  hiszen ez az utolsó szabad születésnapom szerintük, de én így döntöttem és kész. Aznap kint maradunk nagyanyóéknál és csak vasárnap ebéd után indul útnak mindenki. Kedvenc unokatesvérkéimmel leegyeztetjük a nyaralás időpontját és helyét, a szervezést persze szokás szerint rám sózzák.
Vasárnap majdnem az egész napom abból áll, hogy kapkodom fel a telefonom. Sarah kezdi, morog, hogy miért nem jelentkeztem még a héten. Aztán Luca következik, ő csak simán dumálni akar, és elmeséli, hogy jövő hétvégén megy vissza LA-be, mivel mi ketten is így terveztük, úgy döntünk, akkor hárman együtt repülünk. Délután hív Inez nagyi, hogy mi van velem, este meg Kris csörög rám, csak úgy érdeklődni. Mivel elég nagy hangzavar van a háttérbe rákérdezek, hogy mit csinál, kiderül, hogy a sajtótájékoztatók, amiket említettek, pont a Four Season’s-be vannak, és most cigiszünetet tartanak a lakosztályunkban. Így a távolból üdvözlök mindenkit, amire hangos kiabálás következik, hogy ők is, majd egymásnak adogatják a telefont és beszélek Ash-sel, Jay-jel, Taylor-ral és persze Rob-bal is.
Ash-nek elárulom, hogy Luca-val együtt utazunk vissza, de kiderül, hogy Ő már tud róla. Taylor megemlíteti, hogy lett egy közös címlapunk, Kris jóslata valósnak bizonyult, ő is csak nevet rajta, de azt is közöli, hogy Kellan már veréssel fenyegette.
Rob azt akarja tudni nem raktam-e el a kedvenc pólóját, na ezt a kérdést egyáltalán nem értem, de biztosítom róla, hogy kizárt, mondjuk a rejtély gyorsan megoldódik, mert a háttérből Kris kiabál neki, hogy nála van. Elmesélem neki a saját személyes paparazzimat, szabódik, hogy sajnálja, amiért belerángatott, de lehurrogom, majdcsak megszokom valahogy. Gina is bejön miközben beszélek velük, és addig noszogat amíg nem beszélhet Kris-szel. Árgus szemekkel figyelem mit mond neki, de tartja magát az ígéretéhez.
Miután letesszük kicsit hiányérzetem van, Kellan nem kérte a telefont, úgy tűnik már nem vagyok olyan érdekes számára, és ez bizony kicsit letör, de akkor miért zavarta a címlapom Taylor-ral? Csak kilenc után indulok el a fővárosba, kihagyva a csúcsforgalmat. Út közben az M7-en megyek, amikor aznap sokadszor megint csörög a telefonom. A fülembe dugom a headset-et, ezt jobban szeretem, mint a kihangosítót, és fogadom a hívást.

(Kellan szemszöge)
Anna elutazása után a hét további része készülődéssel telik, hétfőtől megint forgatni fogok, ezúttal Montrealban, így akad elég elintéznivalóm. Már megint befestik a hajam, a szerep megkívánja. Oké, tudom, hogy ez a színészélet velejárója, de akkor se vagyok oda érte. Meglátogatom Ash-t, aki tényleg összejött az olasszal, és csak úgy ragyog. Örülök a boldogságának, de ez a fickó már két a szívemhez közel álló nőt vont a bűvkörébe, és ez azért nemigen tetszik. Egész héten vacillálok, hogy fel merjem-e hívni Annát, de aztán lemondok róla, ha időt akar, hát legyen, bár meglehetősen nehezemre esik. 
Szombaton van a Twi-tour, alapból szeretek szerepelni, de a sok elcsépelt kérdés azért ki tud készíteni. Az mondjuk jó, hogy erre ugye mindenkinek kötelező jönni, így egy csomót ökörködünk a többiekkel. Persze az élcelődéseik céltáblája leszek, de legyen.  Nem tudom ki az, talán Alex aki az egyik szünetben megemlíti, hogy Taylor, olvastam, hogy le akarod csapni Rob kezéről a nőjét. Nem értem miről van szó, mire Kris elmeséli, hogy amikor Anna kedden elment edzeni vele lefotózták őket, - ezt aznap már említették - és az egyik lap úgy tálalta a dolgot, hogy megint egy nőre hajtanak. Jay persze mindjárt beszól:
- Tudjátok egyre hosszabb a sor, ott tolong Kellan, Taylor, nem is említsük Tom-ot.
 A kisgyerek vigyorogni kezd, és a mondata kiveri nálam a biztosítékot:
- De én annyival előbbre vagyok, hogy legalább edzés közben önként került alám. Sőt, ha jól belegondolok, utána meg ő küldött földre, és került felülre.
Ezt kár volt, nemigen értékeltem még így se, hogy csak szórakozik velem, mondjuk ismerem már annyira, hogy tudom, mivel lehet visszavágni neki.
- Az lehet, de ha mégegyszer horzsolások lesznek rajta miattad, akkor a következő aki földre küld az én leszek. – Erre persze elsápad és mentegetőzni kezd, hogy ő ugyan nem bántotta, sőt azt is bevallja, hogy elég nehéz ellenfélnek bizonyult. Persze a többiek rögtön részleteket akartak, szó se róla, elismerően nyilatkozik Anna technikájáról és a gyorsaságáról is. A nap elég lassan akar eltelni, felváltva vagyunk a sajtószobában, majd pihenőn, így fordulhat elő, hogy én pont nem vagyok ott amikor a többiek, elsődlegesen Kris felhívja Annát. Az egészről csak később, véletlenül szerezek tudomást, és rögtön forogni kezdenek a fogaskerekek az agyamban. Egy próbát mindenképpen megér, mit veszíthetek, úgyhogy rácsörgök. Szerencsére felveszi, ez már eleve jó jel, megtehette volna, hogy nem, hiszen kiírta a számom. Kedves velem, igyekszem semleges témákat keresni, mondjuk azt nem bírom kihagyni, hogy hiányzik. Elég sokáig beszélgettünk és egy idő után rákérdezek mi az a háttérzaj, amit hallok. Erre kiderül, hogy éppen hazafelé tart a szüleitől, amint válaszol a kérdésemre, beugrik, hogy még áprilisban Rob említette, hogy a TT, de csak most tudatosul bennem, hogy Annának egy Audi TT Coupéja van. Az nemigen tetszik, rákérdezek, biztos ami biztos, azok után amit a motorral művelt, egy sportkocsival mire lehet képes?! Nevetve válaszol, hogy nem megy gyorsan, úgy 160 körül. Te jó ég ez a nő sebességfüggő. Még miután elbúcsúztunk is ez jár az eszembe, és a haveromat meglátva rá is kérdezek.
- Te Rob, Anna kocsit is úgy vezet, mint motort?
- Hát, ja – vigyor. - A terepjáró még elmegy, de a TT-vel a városba őrült módon közlekedik.
- Terepjárója is van? – kérdezek vissza, és mellőlem meg jön a következő kérdés.
- Motorozik? – néz ránk kérdőn Peter. Erre egymás szavába vágva elmesélünk mindent, a londoni kalandot, mindenki tátott szájjal bámul, Rob boldogan dicsekedik az ajándékával.  
Aztán jön a nagy meglepetés, amin mindenki meglepődik, még ő is.
- Te Rob, mennyi ideje ismered - teszi fel a kérdést Bronson. Rob válaszára meglepődve néz rá - és egy hónap ismeretség után meglepett egy 15000 dolláros motorral. Nem kaphatnám kölcsön egy időre a csajt.
A megjegyzése még, ha viccnek szánta is, nem arat sikert, se nálam, se Rob-nál. Kiderül, hogy Bro bátyja is akarna egyet, ő is elkísérte nézelődni, és az alapján amit tapasztalt, és amit elmeséltünk neki az ajándékról, bizony legalább annyiba kerülhetett.
- És mivel foglalkozik a csaj - jön a következő kérdés - mert ha motorja, terepjárója meg egy Audi TT-je van nem lehet kispályás – na ez engem is érdekelne.
- Háát, rendezvényszervező cége van otthol - feleli Kris, de közben Rob felé néz.
- Akkor nekem is arra kéne átnyergelnem, mert jól jövedelmezhet, - szólt közbe Ash is - múltkor Anna két óra alatt elvágott a stylistomnál 50000 dollárt, és szemmel láthatólag nemigen zavarta, vagy a ruháit te fizeted? - nézett kérdőn a haveromra, mire az csak megrázza a fejét. Ez az érdekes fejlemény mindenkit foglalkoztat, de nincs idő rajta rágódni, mert visszahívnak bennünket a sajtószobába, úgyhogy nem foglalkozunk vele többet. Odafelé menet eszembe jut mit mesélt Zack az olasz családjáról, és mivel ő is rokon, logikusnak tűnik, hogy… gondolom rákérdezek.
- Te Rob, Anna családja ugye elég jómódú?
- Aha - néz rám csodálkozva - te tudsz róla?
Bólintok, hogy igen, és ezzel le is tudjuk a dolgot. 

(Anna szemszöge)
Az ismerős hang melegséggel tölt el, Kellan hív, és kiderül, hogy amikor a többiekkel beszéltem ő éppen a sajtószobában volt, de miután véletlenül megtudta, hogy hívtak úgy döntött, akkor ő is próbálkozik. Eldumálunk egy darabig, újra elmondja, hogy hiányzom, amit ugyan nem viszonozok szóban, de ez szemlátomást nem töri le. Leszúrom, amiért piszkálta Taylor-t, erre morogni kezd, hogy még kap a kisgyerek, amiért árulkodott. Beszámol arról, hogy másnap reggel ő is elutazik forgatni, és csak a premier előtti éjjel megy vissza LA-be.
- Anna mit csinálsz, mert mintha valami süvítene melletted, fúj a szél? - teszi fel a kérdést, amire nevetve válaszolok.
- Nem, szélcsend van, de most megyek haza anyáéktól, a kocsiban ülök.
- De ugye nem mész gyorsan - ránézek a kilométerórára, amikor megmondom, hol jár a mutató kiakad rendesen. Nevetve biztosítom róla, hogy ezzel a kocsival nem lehet lassan közlekedni, a TT hallatára elárulja, hogy ő is egy Audi-t használ, nem tudom meddig beszélgetnénk, de valaki kiabál neki, hogy vissza kell mennie, így kénytelen elbúcsúzni. Miután lerakja, fülig érő mosollyal nézem az utat, szóval akkor mégse felejtett el. 
Odahaza belapátolom a nagyitól hozott vacsorámat, ehhez minden esetben ragaszkodik, és ágyba bújok.

(Rob szemszöge)
Megint túl vagyok pár napon, szerencsére minden rendben megy, Kris minden éjjel nálam alszik, sőt egy alkalommal még a forgatásra is elkísért, végülis mindenki tudja, hogy jó barátok vagyunk. Anna ugye hazautazott pár napra, szóval Steph se tud piszkálni, hogy menjünk el valami rendezvényre. A "barátnőmön" nem tudok kiigazodni, hol raplis, hol simulékony és amit Kellan-nel művelnek?! Nem értem őt, sőt egyiküket sem, a legutóbbi vacsoránkkor mondjuk elég jól elvoltak. Kívülállóként talán jobban látszik, csak ők nem veszik észre, de szikrázik köztük a levegő. Főleg amikor a haverom bekísérte, és elbúcsúztak. Az a csók (mert persze kilestük őket) hát sok mindent elárult. 
Ma van a szokásos sajtótájékoztató, már túl vagyok pár interjún, megint a szokásos kérdések, annyi kivétellel, hogy most nem célozgatnak a Kris és köztünk lévő kapcsolatra. Steph persze előre kioktatott már megint, de egye fene jó fiú leszek, úgyis kicsit feszült köztünk a viszony a múltkori kifakadásom óta. Amikor akad egy pár percnyi szabadidőm rögtön megcélzom a lakosztályunkat, csakúgy mint a többiek, mert mindenki ide jön rágyújtani. Éppen a teraszon vagyok amikor Kris kikiabál, hogy most beszél Annával, akarok-e én is. Mivel lenne egy kérdésem bemegyek és átveszem tőle a készüléket.
- Szia, rendben hazaértél? - kérdezem mire biztosít róla, hogy nélkülem is repült már, szóval igen. 
- Tényleg, képzeld el rám állítottak egy fotóst, - mondja, mintha ez egy mindennapos dolog lenne - állandóan a nyomomban van. És amerikai.
- Ezt meg honnan tudod - érdeklődöm.
- Oh, tegnap csőbe húztam a piacon, idegesítette anyát, hogy folyton jön utánunk, gondoltam megkérem, hogy hagyjon, erre kiderült, hogy kint kapott megbízást és mindenhova követni fog.
- Anna úgy sajnálom, nem gondoltam, hogy... - mentegetőznék, de szokás szerint belém folytja a szót, hogy majd megszokja, ne aggódjak. 
Beszélgetünk még pár szót, éppen átadnám Ash-nek a telefont amikor eszembe jut mit akartam kérdezni.
- Anna nem raktad el a pólómat, fekete V-nyakú az elején sárga felirat.
- Édesem el tudod képzelni, hogy létezik olyan eset amikor a kezembe venném az egyik borzalmas pólód? - kérdez rá, szinte látom magam előtt a kicsit gúnyos arckifejezését, végülis igaza van, tényleg nem valószínű, ezt megerősítve Kris szól be a teraszról.
- Rob az nálam van, tegnapelőtt abba mentem haza. 
Miután ezt is megtudtam elbúcsúzunk, hogy majd a héten még beszélünk. Látom, hogy a telefon körbe jár, de kis idő múlva viszont visszahívnak bennünket. A következő szünetben megint ugyanúgy nálunk kötünk ki, a kanapén ücsörgünk, amikor valaki megkérdezi, hogy Kellan kivel beszél, mert olyan képet vág, mintha most nyert volna a lottón. Valóban fülig érő mosoly, roppant elégedettnek tűnik, Ash közbeszól, hogy Annával, rácsörgött, mert hallotta, hogy mi is beszéltünk vele. Halkan kitárgyaljuk, hogy remélhetőleg most nem kapnak össze. Egyszer csak szabályszerűen lesápad, na most mi a fene történhetett. Élénken magyaráz neki, közben csörög a telefon, hogy még tíz percünk van a szünetből, hangosan is megismétlem, és látom, hogy Kellan is lerakja. Kimegyünk a teraszra egy utolsó cigire, ő is kijön hozzánk, elgondolkozva néz maga elé, éppen megkérdezném, hogy mi baja van, amikor megszólal.
 - Te Rob, Anna kocsit is úgy vezet, mint motort?
Most erre mit feleljek, amikor hármasban mentünk a szüleihez a terepjáróval óvatosabbnak tűnt, de Budapesten a városban eszeveszett tempóban szlalomozott a kocsik között, ezt hangosan is megosztom vele, mire jön a következő kérdés.
- Terepjárója is van? – kérdez rá és rögtön utána Peter is érdeklődik a motorozásról. Tényleg ő még nem is tudja, boldogan dicsekszem el, hogy május óta egy fekete gyönyörűség büszke gazdája vagyok, és igen Annának is van egy, persze Taylor közbeszól, hogy ja, és nagyobb mint az enyém. Hát ez nem volt szép dolog, bár igaz. Van viszont valami, amire eddig nem gondoltam először nem értem Bronson-t miért érdekli mióta ismerem Annát, de amikor elárulja, hogy szerinte mennyibe is kerülhetett a kis ajándékom, és akkor még ott vannak a tartozékok, leesik az állam. És a többieké is, oké, hogy neki ez csak egy kis összeg lehet, a Mc'Gee vagyon mellett csak aprópénz, de akkor is. Én tartozom neki hálával, és egyáltalán nem örülök, hogy ennyit költött rám, mondjuk az biztos, hogy vissza nem adom, úgyse fogadná el, és amennyire ismerem, megsértődne, ha ki akarnám fizetni, de ezt valahogy viszonoznom kell neki, végülis neki is lesz születésnapja, a nyáron azt mondta. A többiek csodálkozva néznek Ashley-re csak annyit kapok el a szavaiból, hogy 50000 dollár, majd a kérdését, hogy én fizetem-e Anna ruháit. Közlöm, hogy nem, leesik, hogy az az összeg is Annához kapcsolódik. A fenébe, hogy tudjuk ezt kidumálni? 
Szerencsére valaki megszólal, hogy mennünk kell, úgyhogy mindenki szedelőzködni kezd, Kellan marad utolsónak, a szavai meglepnek. 
- Te Rob, Anna családja ugye elég jómódú? - kérdezi, de inkább kijelentésnek hangzik. Végülis ezt csak Annától tudhatja, úgyhogy megerősítem benne, hagyom, hogy belépjen a liftbe, még lenne hely, de Kris visszahúz, és int a többieknek, hogy a következővel megyünk.
- A francba, majdnem kiderült, Anna lehetne óvatosabb, ha már titkolózik - kérdőn nézek rá. - mindenkit az foglalkoztat, hogy miből költ ennyit, még Ash is sokallta azt amit elvágott a vásárlásukkor. Remélem bevették, hogy a rendezvényszervezés ilyen jövedelmező, mert nem tudom, mit mondunk legközelebb.
- Kellan tudja - mondom neki, mire dühösen néz rám, hogy miért mondtam el. Sietve megnyugtatom, hogy nem tőlem, biztos Anna árulta el neki, és mivel ő se szólta el magát valószínűleg őt is titoktartásra kérte. Kicsit lenyugodva együtt megyünk be a terembe, és folytatjuk a napot.